Látnivalók a településen

1.       Perlit tűsziklák

Perlit

 A Zemplén hegység vulkanikus területeinek látványos kőzetformái a tűsziklák, amelyek tufák vagy riolitok peremein képződtek. A kisebb méretű andezit sziklatűket, „emberköveknek” nevezik. Ezek jellemzője, hogy legtöbbször párosával jelennek meg. A tűsziklák vastag vulkáni tufák kürtőiben utóvulkáni tevékenység következtében alakultak ki. Az erózió folyamán a könnyen bomló tufák lepusztultak és szabaddá váltak a körtőt kitöltő kemény kőzetek. Magasságuk sok esetben a 15 métert is meghaladja.

A telkibányai Ósva-völgyben különleges látványt nyújtanak, nemcsak a geológusok, de a turisták számára is az itt felsorakozó tűsziklák, mint a fiatal vulkáni tevékenység tanúi. Ennek az Európa szerte ritkaságnak számító képződménynek különlegessége, hogy anyaguk perlit, vázuk pedig kovásodott riolit, ami a mai napig is megkímélte a pusztulástól.

A perlit a vidék egyik jellegzetes kőzetfélesége. Ezt a furcsa, morzsolható kőzetet már évszázadokkal ezelőtt is hasznosították az ott élő emberek az üveggyártásban. Ma az építőiparban játszik fontos szerepet. Magas hőmérsékleten duzzasztva eredeti térfogatának 12-15-szörösét éri el, s ezáltal kiváló szigetelőanyaggá válik. Vagy egyszerűen csak homok helyett használják, például vakolat készítésekor kiváló hőszigetelő képessége miatt. A kibúvás ma meredek oldalként tekint a néhány méterre lévő lakóházakra, így a biztonságos kitermelés nem megoldható.


2.       Hétforrás

A perlitkibúvástól kb. 1 km-re az Ósva patak mellett haladva található a Hétforrás. A legenda szerint onnan kapta a nevét, hogy Mátyás Király egyik vadászatának alkalmával erre járt, megszomjazott és hétszer szúrta botját a földbe, és mind a hét helyről víz bugyogott fel.

Bár ez csak legenda, de a Hétforrás környékén valóban magasan van a vízszint és még mindig három iható forrás vize fut itt össze. Ez a három forrás szolgáltatja a falu számára az ivóvizet.


3.       Abaúj Múzeum

Múzeum

A falun átvezető út mellett közvetlenül találjuk az Érc- és Ásványbányászati Múzeumot. A múzeum az 1825-ben alakult porcelángyár volt épületének felső szintjén található. (Az alsó szinten a Múzeum Kávézó található, ami a helyi és környékbeli fiatalság kedvelt szórakozóhelye.)A porcelángyárban kezdetben kőedényeket, majd (mivel a közeli hegyekben az ércbányászat során kaolitot is találtak) 1906-ig porcelánt gyártottak. A múzeum melletti dombon található egy emlékmű, melyet az aranybányászoknak állítottak. Az emlékű négy, fából faragott bányászalakot ábrázol, akik épp munka közben láthatóak. A szoborcsoporttól néhány lépésnyire találunk egy korabeli táróbejárat másolatot, melyet egy pincéből alakítottak ki. A táróba a múzeum látogatóinak be is lehet menni. Ez a beruházás jó ötletnek bizonyult, már csak azért is, mert a régi tárók bejáratainak nagy része már nem fellelhető, a maradék pedig veszélyes és csak szakembereknek nyitják ki őket.

Belépve a múzeumba különböző emlékeket találhatunk az erdőgazdálkodásról, a vadgazdálkodásról, a porcelángyártásról, a bányászatról és a korabeli használati eszközökről. A bejáraton belépve egy kis helység található, ahol térképek és a Felső-Magyarországi bányavárosok szövetségébe tartozó akkori városok címerei vannak.

Egy külön teremben helyezték el a porcelángyártással kapcsolatosan fennmaradt tárgyakat. A gyár impozáns vázákat, fedeles tálakat, korsókat, kancsókat, tányérokat, hordozható, lapos hordócskákat (úgynevezett „csobolyó”-kat) és rendelésre egyedi dísztárgyakat is készített. A gyár a szabad verseny áldozata lett, és a közeli Hollóháza porcelángyára diadalmaskodott felette, így 1906-ban bezárta kapuit.

Ez után két, egymásba nyíló szobát találunk, ahol a vadgazdálkodásra, erdőgazdálkodásra és a természeti értékekre utaló emlékeket találunk. A tárlókban a vidékre jellemző preparált állatokat és növényeket találhatunk. Itt található a különböző fafajok leírása is.

Nemcsak a bányászat volt jelentős Telkibányán. A Zemplén-hegység geológiai, domborzati és klimatikus viszonyai alapvetően kedvezőek az erdőgazdálkodásra, így a terület jelentős részét ma is tölgy- és bükkerdők borítják. Ezért Telkibánya területének nagy része a Zempléni Tájvédelmi Körzethez tartozik.

A következő teremben bányászati emlékek vannak. A bányaméréssel kapcsolatos leírások és eszközök mellett megtalálható itt a község legrégebbi térképe 1774-ből. Ebben a teremben található még egy hatalmas makett, melyen végigkövethetjük az aranybányászat teljes folyamatát.


4.       Múzeum Kávézó

Kávézó

Az Ipartörténeti Gyűjteménynek és az alagsorában lévő Múzeum Kávézónak a község egyik legrégibb épülete adott helyett. A 120 cm. vastag, támfallal megerősített késő gótikus, gyönyörű boltíves terem építésének ideje a XVI. Század közepére tehető. Az épület anyaga, az oszlopok és boltívek formája a sárospataki vár Perényi-szárnyának alsó szintjével mutat azonosságot. Az 1774-ben készült Szartori féle térképen, mint „Macellum” szerepel. Akkor ez volt a kincstári élelmiszerraktár, kantin. Feltételezhetően már a XVI. században is az élelmezés, ellátás céljait szolgálta, így ez az ország egyik legrégebbi vendéglátóhelye, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal több, mint 400 éve működik. A kerámiagyár működésének idején massza-előkészítő műhely volt. A felújítása után, 1984-től a környék leghangulatosabb vendéglátó helye, jelenleg mint Múzeum Kávézó áll a múzeumlátogatók, az átutazók és a helyi lakosság rendelkezésére..



5.       Telkibányai Vártemplom

templom

A templom építésének kezdetéről nincs írásos adat. Egyes kutatók szerint 1318 – 1340 között kezdődött el az építkezés. A legkorábbi feljegyzés egy1624-ből származó, a templom északi falába beépített kőtáblán olvasható, amit Bonfini történetírónak tulajdonítanak. E szerint a bányászat virágkorában, Zsigmond király idejében a templom az itt felépült védelmi vár egyik része volt.

Az eredeti templom gótikus stílusban épült, a főhajón kívül két oldalhajója volt, az egyiknek nyomai a déli fal külső oldalán jól láthatók. A keleti oldalon helyezkedett el a nagyméretű szentély, amelynek bejárata a mai hátfalnál volt és 6-8 méterrel hosszabbította meg a templomot.

A gyönyörű gótikus épületet a husziták rombolták le, akik 1442 és 1460 között tartották megszállva a környéket és a templomot erődnek rendezték be kettős sánccal körülvéve, amelynek maradványai még ma is láthatók. A hajdani vár alépítményei még feltáratlanok, a népnyelv szerint a várból az északi oldal felől a meredek fal alatt menekülő járat volt kiépítve.

A templomépület külső és belső formájában a reformáció hozott gyökeres változást. 1579-re az egész község protestált és felvette a kálvini református vallást.


 


6.       Kopjafás temető

templom

Az elmúlt évszázadban Telkibányát a táj szépsége és a ma már pusztuló kopjafás temető tette vonzóvá. A vártemplomot körülvevő temetőben a fejfák az „oszlopos-rovásos” kopjafák csoportjába tartoznak. Egyszerűségükkel mentesek minden felesleges díszítőelemtől, méltóságteljesek, évszázadokon keresztül megtartották formájukat. Az évszám és a szöveg rávésése nélkül is „beszélő” kopjafák voltak, hiszen formájukról, alakjukról meglehetett állapítani az elhunyt nemét, életkorát, vagy a községhez kapcsolódó viszonyát. Díszítései, archaikus évszámjelölései azokra a korokra utalnak, amikor még nem terjedt el hazánkban az írásbeliség, így például a vízszintes bevágások az évtizedeket, a függőleges rovások pedig az egyes éveket jelölve mutatták az elhunyt életkorát. Fellelhetőek még az emberi testre utaló arányok is attól függően, hogy a kopjafák kisgyermek, fiatal korú vagy soványabb testalkatú sírhelyét jelölik.

Különleges értéket képviselnek a kopjafák díszítőelemei is. Az ősi halottkultuszra utalnak a rozettás, forgó rózsához hasonló díszítések, amelyeket leegyszerűsítve körzővel szerkesztenek, ez a napisten kőkori eredetű jelképe. Ma már semmilyen kultikus jelentőséggel nem bír, de mint örökölt hagyomány és megszokott fejfadísz, tovább él a telkibányai kopjafákon. Megtalálható még a szomorúfűz vésett formája is ami csak az utóbbi évszázadban terjedt el.

Ma már sajnos egyre nagyobb mértékben váltják fel a szépen faragott kopjafákat a monumentális műkőből és betonból készült síremlékek.



7.       Hősök Emlékparkja

hősök

A vártemplom szomszédságában, 1996-ban (a millecentenárium évében) fejeződött be a telkibányai Hősök Emlékparkjának kiépítése. Az ezüstfenyőkkel körülvett emlékmű azoknak a nevét tartalmazza, akik az első és második világháborúban hősi halált haltak. A sötétszürke márványtábla 65 hősi halott nevét örökíti meg. A község a lakosság létszámához viszonyítva nagy áldozatot hozott mindkét világháborúban. Az emlékművet hat kopjafa veszi körbe, bemutatva a közelben lévő kopjafás temető egy – egy fejfatípusát.

1996-ban a millecentenárium ünnepi sorozat keretében avatták fel azt a szépen faragott kopjafát, amely a csúcsán a hagyományos bányászjelvényt, az oldalán pedig a hajdani bányaváros címerét hordozza. A talapzaton elhelyezett márványtáblán az alábbi felirat olvasható: „Telkibányai Ércbányászat Hősi Halottjainak emlékére állíttatott”

Szintén 1996-ban újra indult az érc kutatás egy londoni bányavállalat kezdeményezésére, egy magyar cég közreműködésével. Ezt örökíti meg egy kőtömbre elhelyezett emléktábla, az alábbi felirattal: „Emléktábla a magyar honfoglalás 1100-ik és Telkibánya alapításának 725 évfordulója emlékére a nemesfémbányászat újjáéledésének reményében 1996 okt. RTZ-CRA London.”

A parkot a temetővel egy 1849-es emlékmű köti össze. A dombra épített, kőből faragott emlékoszlopon az alábbi felírat olvasható: „SKWOR JOSEF gyász sírján a tiszta barátságnak szentelt emlék. 1849.” A Skwor család egyik tagja fontos tisztséget töltött be Abaúj-Torna vármegye tisztikarában. A családot rokoni szálak fűzik Telkibányához. Skwor József azon honvédtisztek közé tartozik akiket, mint önkénteseket a szabadságharc közben tüntettek ki és avattak tisztté. Hosszú évek óta a község itt emlékezik meg március 15-én az 1848-as szabadságharcról.


8.       Erdei iskola

erdei iskola

A templommal és a temetővel szemben ma egy modern épületegyüttes áll, mely diáktábor célját szolgálja. De a falán függő tábla arra emlékeztet, hogy itt valaha iskola állt, melyben a nagy hírű író és pedagógus, Szepsi Csombor Márton (az Europica varietas szerzője) tanított 1613-1616-ig.


9.       Alexandriai Szent Katalin Kápolna és Ispotály romkert

katalin

Az ispotály romjait 1997 tavaszán találták meg, egy tereprendezés során. Területét védett régészeti lelőhellyé nyilvánították. A feltárásokat a miskolci Herman Ottó Múzeum végezte. Telkibánya önkormányzata 2000-ben építette újjá a kápolnát és a romkertet.

Az ispotályt a szegény betegek gondozására hozták létre a középkorban. Magyarországon 120 ispotályról tudunk, de csak nagyon kevés maradt fenn. Egyedülálló, hogy itt Telkibányán az ispotály és a kápolna együtt rekonstruálható volt.

1367-ből származó okiratok számolnak be az ispotály és a templom alapításáról. A fokozott gondoskodás szükségessége alapozta meg a bányászok önsegélyező mozgalmait, évszázadokkal megelőzve az összes többi iparágat. Már XII. században megjelennek a bányász önsegélyező szervezetek, fizetésük bizonyos hányadát egymás támogatására felajánlva. Telkibánya is, mint virágzó bányaváros megengedhette magának, hogy ispotályt tartson fenn a beteg és kiöregedett bányászok gondozására. De ez nem csak kötelezettség volt, hanem a város rangját is emelte.

A telkibányai Szent Katalin kápolna és ispotály az ország egyik legszebb helyreállított műemléke, amelyet dokumentumok felkutatása és szakszerű régészeti ásatások alapoztak meg. A kápolna belső kialakítását egy vállalkozó adománya tette lehetővé. Az oltárképet, a padokat Jóó Zoltán táblaképfestő készítette. Az oltárkép fő alakja Alexandriai Szent Katalin. A két mellékalak is kapcsolódik a helyhez, Szent Rókus a betegek segítője és Szent Borbála a bányászok védőszentjeként idézi Telkibánya múltját.

A szép környezetben megépült kápolna és romkert ma már egyik látványossága a környéknek.


10.    Vadászati kiállítás

vadászati kiállítás

A Zemplén-hegység gazdag vadállományáról a középkori feljegyzések megemlékeznek: „A hegység érintetlen tölgyes, bükkös erdőrengetegeiben, a Hernád és a Bodrog árterületeinek ligeterdeiben a bölénytől a farkasig, a hattyútól a sólyomig a vadfajok olyan bősége volt, hogy Sárospataktól Füzérig és Telkibányáig az erdőispánság felügyelete alatt királyi vadászterületként tartották nyilván a hegység nagyobb részét.”

Még ma is hazánk egyik leggazdagabb vadászterülete a Zempléni-hegység, hiszen a dámszarvas kivételével itt megtalálhatóak Magyarország összes nagyvadjai, szarvas, őz, vaddisznó, kárpáti gímszarvas muflon, vadmacska, hiúz, róka, borz, stb.

Egy Telkibányán élő nyugdíjazott erdőmérnök, aki egész életében a Zemplén-hegység erdő- és vadgazdálkodásának fejlesztésével foglalkozott, magángyűjteményének közreadásával létrehozott egy kiállítást, ahol közel 100 zempléni trófea látható. A tablókon színes fotók mutatják be a vadak természeti kapcsolatát. A kiállításon láthatóak még a vadászattal kapcsolatos felszerelések, faragványok, fokosok, díszkorsók, stb. A kiállítás külön értéke a Zempléni vadgazdasággal kapcsolatos szakirodalmi gyűjtemény és az egyes állatfajok ismertetője. Nemcsak a turisták számára jelent nagy élményt a kiállítás, hanem a szakembereknek, vadászoknak, erdészeknek is hasznos ismereteket nyújt.


11.    Ferdinánd altáró és hajdani gyógyfürdő

Az I.-es számú Ifjúsági Tábor területén található a Telkibánya környéki nemesércbányászat leghosszabb földalatti létesítménye a Ferdinánd altáró bejárata, amelynek hossza 2,8 km és nagyobb része még ma is járható. A Gyepű-hegy és a Baglyas-völgy bányáinak a víztelenítésére szolgált és ezen szállították le az ércet az itt működő törőbe és ércelőkészítőbe, felhasználva a bővizű Csernkö-patak vizét. A táró bezárásának pontos idejére nincs adat, feltehetően ez is a XV. századi bányászati technológiai megújulás eredménye. A XVIII. században induló újabb fellendülés idején magán vállalkozók használták. Az 1950-es kutatások során az altárót felújították, és tovább használták.

A táróból kifolyó langyos, vasoxidos víznek gyógyhatást tulajdonítottak, és gyógyfürdőt építettek. A fürdő az I. világháború után szűnt meg. Az 1950-ben indult kutatások során itt rendezte be a bányavállalat az irodáját. Az 1970-es években az ifjúsági tábor részére strandfürdőt építettek ki, de az a mai egészségügyi követelményeknek már nem felel meg. A táró elé épített támfal és a vörös vizet elvezető csatorna érdekes látványossága és ipartörténeti emléke a környéknek.


12.    Mátyás Király Kútja

mátyás király kútja

Mátyás Király idején a falu fénykorát érte. Mátyás Fekete Seregének finanszírozását az itt bányászott arany jelentette. A király sokat vadászott erre ez a terület pihenőhelyül szolgált a számára.

A legenda szerint itt találkozott kedvesével, Szép Ilonkával, kinek emlékét egy síremlék őrzi és amit Tompa Mihály is megörökített a „Király kútja” című népregéjében.

Mátyás király uralkodásának kezdetén hosszabb időt töltött Kassán. Innen intézte házasságát első feleségével Podjebrad Katalinnal. Abaúji tartózkodását számos monda őrzi. Többször járt Telkibányán is, hiszen történetírója is megemlékezik az itteni bányászatról és vártemplomról

A még ma is jéghideg vizet adó forrást és Szép Ilonka sírhelyét Tóth Bálint gönci útbiztos építette ki 1932-ben. Az esőbeálló, szalonnasütő helyek, pihenőpadok, a patakon átvezető hidak igazi feledhetetlen élményt nyújtanak a kirándulóknak.






13.    Jeges barlang

A jeges barlang igen sok félreértésre ad okot, mivel nem egy jégtömböt tartalmazó barlangról van szó, hanem egy régi aranykutató bányavágatról, amelynek kijáratánál még nyáron is jegesedés, jégcsapképződés észlelhető. Ez nem csak hazánkban, de egész Európában egyedülálló természeti jelenségnek számít ilyen csekély tengerszint feletti magasságban (216 méter) és ebben a földrajzi szélességben. A jegesedés keletkezésének körülményei pontosan nem tisztázottak. Hasonló jelenséget észleltek Telkibánya környékén, az északi oldalakon megkezdett kisebb kőbányáknál.

Feltételezhető, hogy a keletkezése a szifonhatással magyarázható. A repedéseken és lejtőtörmeléken keresztül a nagy hőmérsékletkülönbség következtében bekövetkező kiegyenlítődés során az expanzió hőt von el a környezettől és létrejön a jegesedés, általában akkor, ha a levegő egy leszűkített nyíláson át áramlik ki. Kialakulásának feltétele, hogy a lejtőtörmelék alatt az éves középhőmérséklet 0 ¢C alatt legyen.

A vágatot az 1950-es években bővítették. A 23 méter hosszú főághoz úgy 5-6 méter mellékág tartozik. A barlangot ma hűtőkamraként használják facsemeték és magvak tárolására.

A barlang bejárata alatt található a már említett „Királykút” néven ismert forrás, melynek vize a nyári időszakban sem haladja meg a 4-5¢C-ot. A barlang nem látogatható, a jegesedés az ajtó fölötti nyíláson és az ajtó melletti résen jól érzékelhető.


14.    Erdész-Bányász Barátság Emléktáró

erdész-bányász

Ez az emléktáró 1974-ben készült az örök erdész-bányász barátság jegyében.

A táró bejáratán Tompa Mihály 1846-ban írott Veres patak című verséből találunk egy idézetet. Ez a vers a „veresvízi” bánya pusztulásának legendájáról szól.